2014. december 9. – Kedd

2014.12.09 08:55

  2014. december 9. – Kedd

   Egy alkalommal  Jézus  ezt  a példabeszédet  mondta  tanítványainak:  „Mit
   gondoltok? Ha valakinek  száz juha  van, és egy  elcsatangol közülük,  nem
   hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy  megkeresse
   az eltévedtet?  Ha aztán  szerencsésen megtalálja,  bizony mondom  nektek:
   jobban örül  neki, mint  az el  nem tévedt  kilencvenkilencnek. Éppen  így
   mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
   Mt 18,12-14

   Elmélkedés:

   Jézus példabeszédet mond  a száz  bárányra vigyázó  pásztorról. A  pásztor
   legnagyobb gondossága és figyelme mellett  is előfordulhat, hogy elvész  a
   nyájból egy bárány. Hiába számolja meg újra és újra a rábízott  állatokat,
   csak kilencvenkilencig  jut, egy  bizony  hiányzik. A  történetet  hallván
   egyesek talán azt  gondolják, hogy  egy százalék veszteség  még belefér  e
   munkába, a gazdája előtt  majd valahogy kimagyarázza  a dolgot. A  lényeg,
   hogy a többivel el tud számolni.
   Itt jön  a történet  fordulata, miként  ezt Jézus  példabeszédei  esetében
   megszokhattuk. A pásztort nem nyugtatja meg, hogy a nyáj többsége  megvan,
   őt nyugtalanítja az egyetlen eltűnt bárány, s azonnal keresésére indul.  A
   példabeszéd  helyes  értelmezésének  kulcsa  az,  hogy  felismerjük   ezen
   cselekvésének indítékát. Mi áll tehát annak hátterében, hogy az  elveszett
   keresésére indul?  A válasz  egyszerű:  bár egyetlen  bárány sem  az  övé,
   hiszen ő csak  szolgálatot végez,  mégis ezt  a szolgálatot  felelősséggel
   végzi. Ha csak a fizetségért dolgozna, aligha indulna el. Ő keresni  indul
   az egyetlen elveszettet, mert  minden bárányra úgy  tekint, mintha az  övé
   volna.
   Miért küldi el a  mindenható Isten saját Fiát  a világba, hozzánk  kicsiny
   emberekhez? Miért lesz Isten Fia,  Jézus Krisztus emberré? Miért  vállalja
   megváltói küldetését, a szenvedést  és a halált?  Miért indul az  irgalmas
   Isten az  elveszett, a  bűnös ember  után? A  válasz egyszerű:  Isten  úgy
   tekint rám, hogy az övé, az ő gyermeke vagyok.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Várja a mi lelkünk az Urat, jobban,  mint az őrök a hajnalt, mert  tudjuk,
   még egy kis idő, és újra velünk leszel, Üdvözítőnk. Óvj meg minket  attól,
   hogy  velünk  kelljen  perbe  szállnod,  hogy  dicsőséged  elé  nem  a  te
   szolgálatod ruhájában  álltunk.  Add,  hogy  mint  az  Úr  szolgálóleánya,
   szívünkben őrizzük tetszésed keresését. Legyen  velünk a te kegyelmed,  és
   jöjj el, Urunk, ne késlekedj!