2014. december 7. – Advent 2. vasárnapja

2014.12.07 08:40

 Jézus Krisztus,  az  Isten  Fia  evangéliumának  kezdete.  Izajás  próféta
   megírta: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A
   pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek  egyenessé
   ösvényeit.” János ezért  a pusztában  hirdette a  bűnbánat keresztségét  a
   bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem  minden
   lakója. Megvallották  bűneiket,  ő  pedig  megkeresztelte  őket  a  Jordán
   folyóban. János  teveszőrből készült  ruhát viselt,  csípőjét bőröv  vette
   körül;  sáskát  és  vadmézet  evett.   Ezt  hirdette:  „Aki  utánam   jön,
   hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok  méltó, hogy lehajoljak és megoldjam  a
   saruszíját.  Én  vízzel  keresztellek   titeket,  ő  pedig   Szentlélekkel
   keresztel majd meg benneteket!”
   Mk 1,1-8

   Elmélkedés:

   Nézz szembe önmagaddal!
   Néhány éve  az adventi  koszorút a  templom számára  az egyik  minisztráns
   édesanyja  ajánlotta  fel,  aki  történetesen  virágkötőként  dolgozik.  A
   köszönet mellett  azt a  ráadás  ajándékot kapta,  hogy az  egyik  adventi
   vasárnapon a szentmise  kezdetekor ő  gyújtotta meg a  gyertyákat. Azon  a
   napon a  szokásosnál  korábban  érkezett,  hogy  ellenőrizze  a  koszorút.
   Megigazította  a  fenyőágakat  és  a  díszítésként  szolgáló   terméseket,
   végigsimította  a   szalagokat,   kicsit  fordított   a   koszorún,   majd
   távolabbról, a  hívek szemszögéből  is  megnézte az  eredményt.  Láthatóan
   elégedett volt a látvánnyal, de azért visszalépett a koszorúhoz, s kezével
   sorra megérintette a díszeket. Már nem  volt mit igazítani rajtuk, nem  is
   ezért álldogált  a  koszorú  mellett  csendben  szemlélve  azt.  Láthatóan
   elgondolkozott. Talán az idő, az évek múlásán. Talán gyerekkorára gondolt,
   amely már csak emlék számára. Talán arra gondolt, hogy újra itt az advent,
   ismét elmúlt  egy esztendő,  mennyi minden  változott ezen  idő alatt.  Az
   adventi koszorú viszont nem változott  az évek, évtizedek során, nem  ment
   ki  a  divatból,  s  a  divat  sem  változtatott  rajta  semmit.  Teljesen
   hagyományos, egyszerű koszorú  fenyőágakból, három lila  és egy  rózsaszín
   gyertyával, pontosan olyan, mint gyerekkorában. „Tökéletes” - lépett mellé
   a kisfia, aki  talán már  kissé unta,  hogy édesanyja  ennyit bíbelődik  a
   koszorúval, s aki most  nem gondolt arra, hogy  sok év múltával is  vissza
   fog emlékezni  erre  a  pillanatra,  édesanyjára,  a  koszorú  gyertyáira,
   gyermekkora adventjeire. Ő  most még  nem gondolhat a  múltra, hisz  nincs
   neki, a jövőre pedig nem gondol, mert még gyerek.
   Az  adventi  időszak  szembesít  minket  az  idő  múlásával  és  szembesít
   önmagunkkal. Környezetünk, a  világ változását  észrevesszük és  tudomásul
   vesszük, de mintha nem  akarnánk tudomást venni arról,  hogy közben mi  is
   változunk,  ezért  szeretnénk  az  időt  megállítani  vagy  talán  meg  is
   fordítani. Az  advent  szembesít önmagunk  múltjával,  és a  jövőről  való
   gondolkozásra késztet minket.
   A múlt  és a  jövő  tengelyében áll  Keresztelő  János, akiről  advent  2.
   vasárnapján az  evangéliumban  olvasunk.  János  egyrészt  visszatekint  a
   múltba, másrészt előrenéz a jövőbe. Visszatekint a régi időkre, felidézi a
   régmúlt idők prófétai jövendöléseit, elgondolkozik Istennek a múltban tett
   ígéretéről a Messiás jövetelével kapcsolatban. János megtérést hirdet és a
   bűnbánat keresztségében  részesíti a  hozzá érkezőket.  A bűnbánat  mindig
   önmagunkkal  és  múltunkkal  való   szembenézésből  fakad.  Ugyanakkor   a
   Keresztelő a  jövő  felé néz  és  a jövő  felé  irányítja a  figyelmet.  A
   hamarosan érkező  Jézusra, a  Megváltóra  figyel, akiben  beteljesednek  a
   múltban tett ígéretek. A Szentlélekkel keresztelő Jézusról beszél, s ezzel
   ő is  egy jövőre  vonatkozó  ígéretet fogalmaz  meg. Isten  Lelke  ugyanis
   mindig a  jövő felé  fordít minket,  a ránk  váró feladatokra,  küldetésre
   irányítja gondolatainkat.
   A mai  vasárnapon  adventi  koszorúnkon meggyújtjuk  a  második  gyertyát.
   Legyen ez az önmagunkkal való szembenézés gyertyája! Gondolj arra, hogy ma
   Keresztelő János hozzád szól, neked  hozza el Isten üzenetét! Nézz  szembe
   önmagaddal, múltaddal és jövőddel!
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Uram, Jézus Krisztus! Te egykor bűnbánatot hirdettél a népnek és megtérést
   vártál  az   emberektől.   Evangéliumod  üzenete   arra   ösztönöz,   hogy
   szembenézzek  önmagammal,   bűnös  múltammal,   életem  hibáival.   Segíts
   felismernem mindazt,  amin változtatnom  kell, s  amin a  te  kegyelmeddel
   változtathatok. Adj szívembe  igaz bűnbánatot! Add  nekem a  Szentlélekben
   való újjászületés kegyelmét! Mutasd meg nekem, milyen úton induljak, s mit
   vársz tőlem a jövőben!