2014. december 31. – Szerda

2014.12.31 07:51

 Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő  volt
   kezdetben Istennél. Minden őáltala  lett, és nélküle  semmi sem lett,  ami
   lett. Őbenne  élet volt,  és ez  az élet  volt az  emberek világossága.  A
   világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.  Föllépett
   egy ember,  akit  Isten küldött:  János  volt  a neve.  Azért  jött,  hogy
   tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
   Nem ő  volt a  világosság, ő  csak  azért jött,  hogy tanúságot  tegyen  a
   világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
   megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett,  de
   a világ nem ismerte fel őt. A  tulajdonába jött, de övéi nem fogadták  be.
   Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
   legyenek; azoknak, akik hisznek  benne, akik nem vér  szerint, nem a  test
   kívánságából, és nem is a  férfi akaratából, hanem Istentől születtek.  És
   az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő  dicsőségét,
   mely az Atya Egyszülöttjének  dicsősége, telve kegyelemmel és  igazsággal.
   János tanúságot tett  róla, amikor  ezt hirdette: „Ő  az, akiről  mondtam,
   hogy utánam jön, de  megelőz engem, mert előbb  volt, mint én.” Hiszen  mi
   mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A  törvényt
   ugyanis Mózes  által  kaptuk,  a  kegyelem és  az  igazság  azonban  Jézus
   Krisztus  által  valósult  meg.  Istent   soha  senki  nem  látta;   Isten
   Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
   Jn 1,1-18

   Elmélkedés:

   Szent János evangéliumának  bevezetését, az ún.  Ige-himnuszt olvassuk  az
   evangéliumban az esztendő  utolsó napján.  Ünnepélyes hangvételű,  költői,
   titokzatos, mélyértelmű,  ugyanakkor kissé  elvont a  szöveg, amelyet  nem
   könnyű megérteni.
   Az egykori írónak és a mindenkori olvasónak, azaz János evangélistának  és
   nekünk, ugyanaz a gondunk, ugyanazzal a nehézséggel küzdünk: hogyan tudjuk
   véges emberi értelmünkkel felfogni  a végtelen Istent? Hogyan  ismerhetjük
   meg a  láthatatlan,  de emberré  lett  s ezáltal  láthatóvá  vált  Istent?
   Időbeli  létezésünk  korlátai   mennyire  engedik   az  örökkévaló   Isten
   megismerését? A  szövegrészletben  szereplő fogalmak  pontos  magyarázatát
   hagyjuk  a  szentírástudósokra!  Javaslom,   inkább  a  tartalomra  és   a
   mondanivalóra figyeljünk!
   Mit tudunk  meg  a  megtestesült  Igéről,  Jézus  Krisztusról?  Azt,  hogy
   létezése örök,  az örökkévaló  Istentől származik.  Ő a  létezés, az  élet
   alapja. Ő  az isteni  világosság,  bölcsesség és  igazság, aki  eljött  az
   emberek világába,  hogy  megvilágítson minket,  bölcsességgel  töltsön  el
   bennünket és  az  igazság  útjára  vezessen  minden  embert.  Isten  Jézus
   Krisztusban kimondja, megmutatja önmagát, láthatóvá teszi magát  előttünk.
   Ha hiszünk benne, Isten gyermekei leszünk, s halálunk után örökre Istennel
   élhetünk.
   Törekszem-e arra,  hogy  az év  minden  napján Isten  szeretetében  éljek?
   Törekszem-e arra, hogy az üdvösségre jussak?
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Krisztus, aki ugyanaz  „tegnap, ma és  mindörökké”, legyen velünk,  amikor
   térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és  minden
   emberi család  származik.  Ajánljunk  fel Krisztussal  együtt  a  szeretet
   tanúságtételét, amellyel  Krisztus  mindvégig szeretett  minket.  Az  Atya
   áldása és a  Szentlélek kegyelme áradjon  családjainkra Krisztusban és  az
   szeretete által.