2014. december 29. – Hétfő

2014.12.29 08:18

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,  szülei
   felvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
   törvénye előírja: „Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona.”  Ekkor
   kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, „egy pár gerlét  vagy
   két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
   És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú, egy igaz és  istenfélő
   ember, aki  Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A
   Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg  nem
   látja az Úr Fölkentjét. A Lélek  arra indította, hogy menjen a  templomba,
   amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
   cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta  Istent:
   „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
   szemeim   meglátták   szabadításodat,   melyet   minden   nemzet   számára
   készítettél, hogy világosság  legyen: kinyilatkoztatás  a pogányoknak,  és
   dicsőség népednek, Izraelnek.”
   Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
   e  Gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
   ellentmondás jele lesz  ő –  még a  te lelkedet is  tőr járja  át –,  hogy
   napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
   Lk 2,22-35

   Elmélkedés:

   A karácsonyt  megelőző  napok  folyamán Mária  és  Zakariás  imájában  már
   találkoztunk azzal a  gondolattal, hogy a  születendő gyermek, a  megváltó
   Jézus Krisztus  az irgalmas  Isten ajándéka  az emberiség  számára.  Ennek
   megerősítésével  találkozunk  ma   Simeon,  holnap   pedig  Anna   asszony
   személyével kapcsolatban,  akik  jelen  vannak a  gyermek  Jézus  templomi
   bemutatásakor. Az  idős Simeon  e szavakkal  ad hálát  Istennek:  „szemeim
   meglátták szabadításodat, melyet  minden nemzet  számára készítettél”  (Lk
   2,30-31). E  kijelentés  arról  tanúskodik,  hogy  egyrészt  hitt  a  neki
   személyesen  és  a  választott  népnek  tett  isteni  ígéretben,  másrészt
   felismerte a gyermekben az Isten által küldött szabadítót, megváltót.
   Simeon személye, cselekedete és imája egy másik szempontból is kapcsolódik
   a Jézus  születését megelőző  eseményekhez.  Akkor arról  olvastunk,  hogy
   Máriát a Szentlélek  töltötte el,  amikor méhébe  fogadta a  megtestesült,
   emberré lett  Istent  (vö.  Lk  1,35),  Erzsébetet  szintén  eltöltötte  a
   Szentlélek, amikor Mária megérkezik hozzá (vö. Lk 1,41), illetve  Zakariás
   is eltelt Szentlélekkel a gyermek János születésekor (vö. Lk 1,67). Simeon
   személyével kapcsolatban az  evangélista nem is  egyszer, hanem  háromszor
   említi meg  a  harmadik isteni  személyt:  a Szentlélek  lakott  benne,  a
   Lélektől kapott kinyilatkoztatást arról,  hogy még az  ő életében eljön  a
   Megváltó, illetve a Szentlélek indítja őt azon a napon a templomba, amikor
   Jézust odaviszik szülei (vö. 2,25-27).
   Töltsön el és indítson hálaadásra minket a Szentlélek!
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Urunk, Jézus, te irántunk való  szeretetből emberré lettél, s  megmutattad
   nekünk, hogyan  kell  szeretnünk  nekünk  is  az  embereket.  Érintsd  meg
   szereteteddel szívünket, hogy önzésünk  helyett úgy szeressünk  mindenkit,
   ahogyan te szeretsz minket. Születésed szegényes körülménye és a betlehemi
   istálló szegénysége figyelmeztessen minket arra, hogy szerényen éljünk,  s
   ne a földi  gazdagságra vágyjunk,  hanem arra,  hogy benned  gazdagodjunk,
   benned növekedjünk, benned és szeretetedben éljünk.