2014. december 25. – Urunk születése – Karácsony

2014.12.25 09:43

 Azokban a  napokban  Augusztusz császár  elrendelte,  hogy írják  össze  a
   földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
   kormányzója  Kirinusz  volt.  Mindenki   elment  a  maga  városába,   hogy
   összeírják.  Galilea  Názáret  nevű  városából  József  is  fölment  Dávid
   városába, a  judeai Betlehembe,  hogy összeírják  eljegyzett  feleségével,
   Máriával, aki  gyermeket  várt.  Amíg  ott  tartózkodtak,  beteltek  Mária
   napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát,  pólyába
   takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
   A környéken pásztorok  tanyáztak a  szabad ég alatt,  nyájukat őrizték  az
   éjszakában. Egyszerre  csak  megállt  előttük  az Úr  angyala,  és  az  Úr
   dicsősége  beragyogta  őket.  Nagyon  megrémültek.  Az  angyal  így  szólt
   hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
   egész népnek.  Ma  megszületett  a  Megváltótok,  az  Úr  Krisztus,  Dávid
   városában. Ez  lesz nektek  a jel:  kisdedet találtok  pólyába takarva  és
   jászolba fektetve.” Az  angyalt hirtelen nagy  mennyei sereg vette  körül.
   Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
   a földön a jóakaratú embereknek!
   Miután az  angyalok  visszatértek a  mennybe,  a pásztorok  így  biztatták
   egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük  meg a történteket, amelyeket  az
   Úr hírül  adott  nekünk!” El  is  mentek sietve,  és  megtalálták  Máriát,
   Józsefet  és  a  jászolban  fekvő  Kisdedet.  Miután  látták,  elbeszélték
   mindazt, amit  már korábban  megtudtak a  Gyermekről. Aki  csak  hallotta,
   csodálkozott  a  pásztorok   elbeszélésén.  Mária   pedig  szívébe   véste
   szavaikat,  és   gyakran  elgondolkodott   rajtuk.  A   pásztorok   ezután
   hazatértek. Dicsérték  és magasztalták  Istent mindazért,  amit láttak  és
   hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
   Lk 2,1-20

   Elmélkedés:

   Gyermeknek lenni
   A  reneszánsz  idők  egyik  legnagyobb  festője,  Domenico  Ghirlandaio  A
   pásztorok imádása című festményére találok egy művészettörténeti könyvben.
   A művész  a korra  jellemző  módon nem  csupán a  háromkirályok  érkezését
   rögzíti nagyszabású alkotásán, hanem  több, Jézus születéséhez  kapcsolódó
   eseményt is megjelenít. Így helyet kap Keresztelő János, az égből  glóriát
   éneklő angyalsereg,  a Betlehem  környéki pásztorok,  a kép  egyik  részén
   pedig   a    betlehemi   gyermekgyilkosság    jelenete   látható,    amint
   felfegyverkezett katonák  szaladnak  a gyermeküket  védelmező,  menekíteni
   igyekvő édesanyák után. A helyszín  és az idő ismert számunkra.  Betlehem,
   2000 évvel ezelőtt. Ebben a világban  és ebben a korban nem jó  gyermeknek
   lenni. Rajtuk  és a  betlehemi kisdeden  kívül a  képen más  gyermekek  is
   szerepelnek. Az  előtérben két,  rongyos ruhába  öltözött, mezítlábas  fiú
   térdel a  háromkirályok,  illetve  Keresztelő  János  mellett.  Ők  is  az
   újszülöttre figyelnek. Jelenlétük utalás  a kép megalkotásának helyére  és
   idejére, a  festmény ugyanis  a  firenzei árvaház  számára készült  a  XV.
   század vége  felé.  Az  itáliai  városok közti  háborúk  és  a  lakosságot
   megtizedelő járványok ideje ez, az  árván felnövő gyermekek kora. Ebben  a
   világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni.
   A karácsonyi  reggeli misére  az  utolsó pillanatban  szalad be  az  egyik
   minisztráns. A  harangok  már  szólnak, sietve  veszi  magára  az  ünnepre
   frissen mosott ruhát, elégedetten simítja végig, mintha csak annak örülne,
   hogy eltakarja rongyolódó pulóverét.  Kitalálja, hogy éppen azt  szeretném
   kérdezni, miért nem öltöztette  fel édesanyja szebben  az ünnepre, de  már
   nincs idő,  megszólal a  csengő és  az orgona,  indulunk. Sietve  odahajol
   hozzám és  fülembe súgja:  „Csak  ezt a  ruhát  találtam, anya  nem  akart
   elengedni.” A  helyszín  és az  idő:  valahol Magyarországon,  a  harmadik
   évezred  elején,  karácsony  napján.  Mire  gondolhatnék  másra?  Ebben  a
   világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni.
   Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik  meghozzák
   a Betlehem  környéki pásztoroknak  az  örömhírt a  Megváltó  születéséről.
   Örömmel énekeltük  az angyalokkal  együtt a  glóriát, örömmel  fogadtuk  a
   jóakaratúaknak járó békességet. Most, a pásztorok miséjének evangéliumában
   azzal folytatódik a történet, hogy  a pásztorok örvendezve indulnak a  hír
   hallatán  és  megújuló  öröm  tölti  el  szívüket,  amikor  megtalálják  a
   Gyermeket, az Isten  Fiát. Mi is  örvendezünk, amikor megpillantjuk  Mária
   örömét, aki  gyermeket hozott  a  világra, s  látjuk Szent  József  szelíd
   mosolyát, aki  örül  az  Isten  által  előre  mondottak  beteljesedésének.
   Örömünk  tovább   fokozódik,  amikor   az   ünnepi  misében   a   Fiúisten
   megtestesülésének titka  tárul  fel  előttünk,  akinek  megváltottságunkat
   köszönhetjük. A karácsony  az öröm ünnepe.  Gyermekeknek, felnőtteknek  és
   időseknek egyaránt. Van okunk  az örömre, mert velünk  az Isten! Isten  el
   nem múló örömet ad nekünk  ezen az ünnepen. Indulj,  menj és mondd el  egy
   gyermeknek a karácsonyi örömhírt! Tedd ezt azért, hogy ő azt érezze,  hogy
   ebben a világban és ebben a korban jó gyermeknek lenni.
   © Horváth István Sándor
    
      Imádság:

   Mennyei  Atyánk!  Te  az   idők  teljességében  elküldted  Fiadat   emberi
   világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem  megtapasztaljuk,
   hogy velünk  vagy.  Segíts  minket,  hogy a  betlehemi  Gyermekben  a  hit
   szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő hozza el számunkra  a
   békességet és a  boldogságot, és  reményt gyújt  mindannyiunk szívében.  E
   Gyermek nélkül  és az  általa  hozott békesség  és szeretet  nélkül  nincs
   ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek szerte a világon rátaláljanak
   Fiadra!