2014. december 14. – Advent 3. vasárnapja

2014.12.14 07:52

 Abban az időben  föllépett egy  ember: az Isten  küldte, és  János volt  a
   neve. Azért jött, hogy tanúságot  tegyen, tanúságot a világosságról,  hogy
   mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy)
   tanúságot tegyen  a  világosságról. János  így  tett tanúságot:  A  zsidók
   papokat és levitákat  küldtek hozzá Jeruzsálemből,  hogy megkérdezzék  őt:
   „Ki vagy te?” Erre  megvallotta, nem tagadta,  hanem megvallotta: „Nem  én
   vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?”
   „Nem vagyok” – felelte.  „A próféta vagy?” Erre  is nemmel válaszolt.  Azt
   mondták tehát neki:  „Akkor ki  vagy? Mert választ  kell vinnünk  azoknak,
   akik küldtek  minket. Mit  mondasz magadról?”  Ezt felelte:  „A  pusztában
   kiáltó hangja  vagyok: egyengessétek  az Úr  útját, amint  Izajás  próféta
   mondta”. A küldöttek  a farizeusoktól jöttek,  ezért megkérdezték:  „Miért
   keresztelsz hát,  ha  nem  te vagy  a  Messiás,  sem Illés,  sem  pedig  a
   próféta?” János így  válaszolt: „Én csak  vízzel keresztelek. De  köztetek
   áll az, akit nem ismertek, aki utánam  jön, s akinek még a saruszíját  sem
   vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János
   tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,6-8;19-28

   Elmélkedés:

   Tégy jót!
   Karácsonyi ünnepi menüt keresek s  találok is bőséggel az interneten.  Íme
   egy példa: „A leves: tárkonyos pulyka raguleves burgonya nudlival. Főétel:
   mézes-gyömbéres  kacsacomb  káposztás   burgonyával,  narancsos   almával.
   Desszertnek   pedig:   fahéjas    fánkocskák   karamellel.”   Nem    ilyen
   különlegességre vágyom karácsonykor, a példa csupán annak  szemléltetésére
   szolgál,  milyen  ínyencségekkel  várják  tehetősebb  vendégeiket  a  jobb
   éttermek.
   És egy másik példa: Erzsi néni még egyszer sem evett hasonló finomságokat,
   pedig megélt már 85 karácsonyt. A fiával él, aki fogyatékossága miatt  nem
   tud dolgozni,  de  fogyatékossága ellenére  is  szépen gondozza  évek  óta
   ágyban fekvő, idős  édesanyját. Ők azon  családok közé tartoznak,  akiknek
   nem érdemes lisztet  adni, mert  nem tudnak belőle  sütni semmit.  Egyikük
   magas életkora, másikuk  betegsége miatt  nem tud főzni,  ezért az  ebédet
   naponta  éthordóban  viszik  számukra,  a  kerítésre  akasztva   találják,
   legalábbis hétköznap,  a  hétvégét  pedig valahogy  megoldják.  Egy  évvel
   ezelőtt, az ünnep előtti utolsó munkanapon, december 21-én ők is megkapták
   a karácsonyi menüt. Az éthordó mellett kis papírt találtak. A szöveget  én
   olvastam fel az  olvasni nem  tudó férfinak,  mivel éppen  e napon  mentem
   Erzsi nénit gyóntatni, áldoztatni. A „karácsonyi menü” ez volt: „Következő
   ebédszállítás: január 6-án.” Tekintetéből könnyű volt kitalálnom, hogy nem
   érti a szöveg  jelentését, hisz nem  tudja kiszámolni, hogy  addig még  15
   ebéd nélküli  nap van  hátra. Könnyű  volt rájönnöm,  hogy ha  nem  szólok
   valakinek, akkor két hétig nem esznek semmit. Találtam jószándékú segítőt,
   hazafelé pedig mondtam egy fohászt az ismeretlen szociális gondozóért, aki
   munkahelyi irodájában  kinyomtatta  a cédulákat,  aztán  siethetett,  hogy
   tudjon még halat venni a bevásárlóközpontban.
   Természetesen nem  elrontani akarom  az  öröm vasárnapját  e  történettel.
   Csupán arra az  egyszerű dologra szeretnék  emlékeztetni, hogy örömöd  nem
   lesz igazi, ha tudod, hogy a  szomszédodban valaki nélkülöz. De akkor  sem
   tudsz  igazán  örvendezni  az  Úr  érkezésének,  ha  nem  tudod,  hogy   a
   szomszédodban valaki  éhezik, mert  történetesen  jóideje már  feléje  sem
   néztél.
   Az evangéliumban  Keresztelő  Jánosról  hallottunk,  akitől  mindenki  azt
   kérdezi, hogy ki ő? Különleges életvitele és határozott fellépése miatt az
   ő személyére irányul a figyelem. Ő viszont tudatában van saját szerepének,
   pontosabban annak, hogy a most következő történetnek, a Megváltó fellépése
   eseményének ő csak  mellékszereplője. A  világba érkező  Messiás, Jézus  a
   főszereplő, róla  beszél, róla  tesz tanúságot,  az ő  útját készíti  elő.
   János tehát ki tud lépni a  figyelem középpontjából, mert megvan benne  az
   alázat. A  hozzá érkezők  viszont nem  tudnak kilépni  saját  gondolataik,
   elképzeléseik, várakozásuk bűvkörében,  s emiatt újra  és újra csak  János
   felé fordulnak, ismételten neki teszik fel a kérdést: „Ki vagy te?”
   Hol találkozik az elmélkedés bevezető története és az evangélium  üzenete?
   Abban az  emberben,  aki  elindul, hogy  ma  legalább  egy  jócselekedetet
   tegyen. A jócselekedetek által az ember kilép önmagából, meglátja a  másik
   emberben Jézust és segít neki. Az advent a jócselekedetek ideje.
   Az  adventi   koszorún   ma   meggyújtott  harmadik   gyertya   legyen   a
   jócselekedetek  gyertyája!  Gondolj  arra,  hogy  mi  mindent  köszönhetsz
   Istennek! Aztán indulj  és Isten  iránti hálád  jeleként tegyél  valakivel
   jót! Az ő öröme fogja a tiédet teljessé tenni.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Uram, Istenem!  Mutass nekem  kiutat önmagam  és önzésem  zárt  világából!
   Mutass nekem távlatot és  célt! Mutasd meg nekem  minden nap, hogy mi  jót
   kell tennem! Azt  szeretném, hogy  életem egyenesen  hozzád, adventi  utam
   pedig a Megváltóhoz vezessen. Az  adventi lelki készület során taníts  meg
   engem az  alázatra,  az  engedelmességre és  az  odaadásra!  Segíts,  hogy
   jócselekedeteim által növekedjen az öröm a segítségemre váró szegényekben,
   akiknek arcán Krisztus arcát ismerem fel, s akiknek hálás arcáról Krisztus
   öröme sugárzik felém.