2014. december 1. - Hétfő

2014.12.01 07:12

Abban az  időben, amikor  Jézus bement  Kafarnaumba, egy  pogány  százados
   járult eléje,  és  így szólt:  „Uram,  szolgám bénán  fekszik  otthon,  és
   szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados
   ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem  csak
   egy szóval mondd,  és meggyógyul  az én szolgám.  Jómagam, bár  alárendelt
   ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” –
   elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” –  akkor hozzám jön; és szolgámnak:  „Tedd
   ezt!” – és megteszi.”
   Amikor Jézus  ezt  hallotta,  elcsodálkozott,  és  így  szólt  kísérőihez:
   „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért
   azt mondom  nektek:  Sokan jönnek  majd  napkeletről és  napnyugatról,  és
   asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”
   Mt 8,5-11

   Elmélkedés:

   Az  adventi  időszak  kezdetén  új  szavakkal  frissítjük   szókincsünket.
   Valójában nem is újak  e szavak, kifejezések,  fogalmak, hanem talán  csak
   megfeledkeztünk róluk egy ideje. Értelmüket  jól ismerjük, s értékük  most
   újra fontossá  vált. Várakozás,  készület, csend,  virrasztás,  eljövetel,
   vágyakozás, újrakezdés. Adventi szavaink jelzik: új idő kezdődött.
   Az evangéliumban  egy  katonatisztről olvasunk,  aki  szintén  felfrissíti
   szókincsét, mert olyan helyzetbe kerül, hogy szükségét látja új  stílusban
   beszélni. Beosztottjaihoz  kemény, határozott,  utasító, parancsoló  módon
   szól, most  viszont, amikor  Jézust  szólítja meg,  hangja  elcsendesedik,
   alázatosságról  árulkodik,   bizalomról   tanúskodik.  Mert   kérni   csak
   alázattal, bizalommal érdemes. A százados nem követelőzik, hanem szerényen
   kér. Azt kéri Jézustól, hogy gyógyítsa meg szolgáját. A mi Urunk  szívesen
   indulna is azonnal, de ekkor a katona újabb tanújelét adja szerénységének,
   bizalmának, hitének. Kifejezi,  hogy méltatlan arra,  hogy Jézus a  házába
   jöjjön, otthonába lépjen, ezért azzal is megelégszik, ha néhány szót  vagy
   egy fohászt  mond a  gyógyulás érdekében.  Ezt mondja:  „Uram, nem  vagyok
   méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az
   én szolgám” (Mt 8,8).
   Itt az ideje, hogy Istennel való beszélgetéseimben, imáimban új  szavakat,
   új stílust, új hangot használjak.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jöjj el  népek  várakozása,  Úr  Jézus,  örvendeztess  meg  minket  isteni
   jelenléteddel. Nagy  szükségünk van  tanácsra, segítségre,  oltalomra.  Ha
   saját erőnkből akarunk  választani jó és  rossz között, könnyen  tévedésbe
   esünk, s észrevétlenül a csalárdság  áldozatai leszünk. Ha jók  szeretnénk
   lenni hiányzik  belőlünk  az  erő  és a  bizalom.  amikor  ellene  akarunk
   szegülni a gonosznak, gyakran gyöngének bizonyulunk és alul maradunk. Jöjj
   Uram, világosítsd  meg  vakságunkat,  jöjj  segítségére  a  gyarló  gyönge
   embernek. Jöjj el isteni dicsőség fénye! Jöjj el isteni erő és bölcsesség,
   tedd  fényessé   éjszakánkat,   oltalmazz  a   veszélyben,   tedd   látóvá
   vakságunkat, erősítsd bátorságunkat,  vezess kezeddel  fogva minket,  hogy
   hűségesen, szent akaratod szerint járjunk földi zarándokutunkon, míg végül
   fölveszel az örök hazába, amelyet te alapítottál, és magad építettél fel.