2011. december 27. – Szombat, Szent János apostol és evangélista

2014.12.27 09:24

A hét első napján (Húsvétvasárnap),  kora reggel, Mária Magdolna  elfutott
   Simon Péterhez és  a másik  tanítványhoz, akit Jézus  szeretett, és  hírül
   adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!”  Péter
   és a  másik tanítvány  elindult,  és a  sírhoz  sietett. Futottak  mind  a
   ketten, de a másik  tanítvány gyorsabban futott,  mint Péter, és  hamarabb
   ért a sírhoz. Benézett, és látta  az otthagyott gyolcsleplet, de nem  ment
   be. Közben odaért Simon Péter is. Ő  is látta az otthagyott lepleket és  a
   kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez  nem volt együtt a leplekkel,  hanem
   külön feküdt összehajtva egy  helyen. Akkor bement  a másik tanítvány  is,
   aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
   Jn 20,2-8

   Elmélkedés:

   A negyedik evangélium második felében, tulajdonképpen az utolsó vacsorától
   jelenik meg a  „szeretett tanítvány” kifejezés,  amely egy Jézushoz  közel
   álló személyre, apostolra utal. Az utolsó vacsorán Péter apostol őhozzá, a
   „szeretett tanítványhoz” fordul, kérdezze meg az Urat, kire gondol, amikor
   árulójáról beszél (vö. Jn 13,23-25). A „szeretett tanítvány” ott áll Jézus
   keresztje alatt, az Úr őrá bízza édesanyját, Máriát (vö. Jn 19,26).  Jézus
   feltámadását követően az üres sírról szóló elbeszélésben is feltűnik e név
   szerint  meg  nem   nevezett  személy.  Mária   Magdolna  hírül  adja   az
   apostoloknak, hogy üres  a sír, mire  Péter és a  „szeretett tanítvány”  a
   sírhoz futnak. Amikor ez utóbbi tanítvány látja az üres sírt és a  halotti
   lepleket, hit  ébred benne,  miként erről  a mai  evangéliumban  olvasunk.
   Később, amikor a feltámadt Krisztus a Tibériás-tónál megjelenik a  halászó
   apostoloknak, a „szeretett tanítvány” ismeri fel elsőként és így szól: „Az
   Úr az!” (Jn 21,7).
   Nincs okunk kételkedni  abban az általánosan  elfogadott nézetben, hogy  a
   „szeretett tanítvány” nem más, mint az evangélium szerzője, János apostol,
   akit ma ünnepel Egyházunk.
   János apostol életének felidézett négy jelenetében a közös vonatkozás  az,
   hogy ő az események tanúja, szemtanúja. Jelen van az utolsó vacsorán, hogy
   a későbbiekben tanúskodjon az ott történtekről. Jelen van a kereszt alatt,
   - más apostol nincs ott -  hogy tanúskodjon Jézus haláláról. Valamint  ott
   van az üres sírnál és megtapasztalja az Úr megjelenését, hogy  tanúskodjon
   a feltámadásról.  Végül hiteles  tanúként  megírja evangéliumát,  hogy  az
   olvasókban, bennünk hit ébredjen.
   © Horváth István Sándor
    
    mádság:

   Uram, add meg nekem  a testvéri szeretetet, és  színed előtt add ezt  meg,
   ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a
   választ halljam: a testvéri szeretetnek  a jóság gyümölcsét rejtő  gyökere
   valóban bennem  van;  akkor  bizakodhatom  Benned,  és  te  megadod  nekem
   mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.