A MPM Körlevelének KIEGÉSZÍTÉSE I rész

2014.04.18 08:55

A MPM Körlevelének KIEGÉSZÍTÉSE

Azon üzenetek teljes leközlésével, amelyekre utalás történt a ELMÉLKEDÉS részben.

 

Az Üzeneteket dátum szerinti közlöm, nem az Elmélkedésben előforduló sorrendben, utóbbi az elmélkedés vezérgondolatát követi, előbbi a téma fokozatosan mélyebb kibontakozását az időben. I. Rész.

 

Ti is világra hozzátok Fiamat – 1977. december 24. – A szent éj.

„Szeretett fiaim, hajoljatok velem együtt e jászol fölé, ahol most megszületett Fiam reszket a hidegben, és sírdogál. Imádjuk Őt együtt, mert Ő valóban az Isten Fia. Titeket azért szeretlek különösen, mert az Ő papjai vagytok.

Olyan hatalmat kaptatok, amely hasonlóvá tesz benneteket égi Édesanyátokhoz. Amikor a szentmisét bemutatjátok, ti is világra hozzátok Fiamat. A pap szavai által Jézus valóban jelenvalóvá válik az átváltoztatott Ostyában! Hogyha ti nem volnátok, szeretett fiaim, akkor Jézus nem tudna jelenvalóvá válni az  Oltáriszentségben!

Az Oltáriszentségben Jézus valóban jelen van. Testével, Vérével, Lelkével, Istenségével. (ez emberi ésszel, értelemmel felfoghatatlan, csak a hit által lehetséges elfogadni. A legfölségesebb hittitok! s. k.). Ti, papok megújítjátok időbeli megszületésének tényét. Mint egykor, úgy ma is titokban történik érkezése. Egykor barlang fogadta be, most az oltárok köve.

A csecsemő lágy vonásai elfedték istenségét, ma a kenyér fehér színe rejti el! De ahogy akkor jelen volt a kisdedben, úgy van most jelen valóságosan Isten Fia az átváltoztatott Ostyában.

Ezen a szent éjen anyai Szívemet újból fájdalom marcangolja, látván, hogy még a papok között is kétely támad Fiam, Jézus isteni jelenlétét illetően az Oltáriszentség titkában. És így terjed a közömbösség az Oltáriszentség iránt, csökken az imádás és az ima, naponta szaporodnak a szentségtörések azok részéről, akik halálos bűn állapotában közelednek hozzá.

Sajnos a papok között is egyre többen vannak, akik bemutatják ugyan a szentmisét, de többé már nem hisznek. (ezt észre is lehet venni, bort isznak, vizet prédikálnak, de imádkozzunk, böjtöljünk értük is, ne csak a hűségesekért, elég hatalmas az Úr Jézus ahhoz, hogy ismét talpra állítsa Őket, mindannyiunk örömére. s. k.) Közülük néhány tagadja Fiam, Jézus valóságos jelenlétét, mások pedig kizárólag a szentmise bemutatásának idejére akarják korlátozni, ismét mások viszont csak szellemi és jelképes jelenlétté fokozzák le. Ezek a tévedések terjedőfélben vannak, bár a tanítást világosan megerősítette a Tanítóhivatal, és elsősorban a pápa.

Sajnos eljön az az idő, amikor még inkább követik ezt a tévtant, az Egyházban szinte megszűnik az imádás és a szent Áldozat illata. Ezzel tetőfokára hág a pusztulás utálatossága, amely már behatolt az Isten szent templomába. Ezért szeretném ezen a szentséges éjszakán összegyűjteni Szeplőtelen Szívembe minden szeretett fiamat, akik szétszóródtak a világ minden táján.

Meghívlak benneteket, hajoljatok velem együtt az oltár fölé, ahol ti is világra hozzátok Jézust az Oltáriszentség titkába. Imádjátok velem, halmozzátok el szeretettel, vigasztaljátok velem, adjatok hálát Neki velem, engeszteljétek velem a megbántások, a fagyosság, a nagy közömbösség miatt, amely Őt körülveszi. Velem együtt védjétek meg életetek árán, felkészülten arra, hogy Neki ajándékozzátok véreteket. És így, e mélységes éjben Jézus újra beragyoghatja általatok ezt a világot, amelyet irgalmas szeretete még meg akar menteni”.

(kezdődik az üldözés, majd a  vértanúság ideje. Hitigazság, Isten Fia emberré lett, hozzánk hasonló, a bűnt kivéve, hiteles papság, hatalommal felruházva, áthagyományozva, folytonosságban, ott az Igaz Egyház, a kegyelem hathatós eszköztárával, szentségeivel, csak éppen a sántikálók, tévelygők kell összeszedjék magukat, amíg nem késő.  s. k.)

 

Nyilvános küldetéstek – Róma, 1978. július 13. A harmadik Fatimai jelenés évfordulója.

„Szeretett fiaim, itt vagytok együtt velem az ima és a szeretet Cönákulumába. A világ sok részéből hívtalak titeket, és ti eljöttetek. Ma lelkigyakorlatotokat  végzitek, hogy e napok alatt alakíthassalak és előkészíthesselek mindarra, ami reátok vár. Mindaz hamarosan megtörténik, amit régebben már megjövendöltem! Emiatt minél előbb meg kell valósítani azt a tervet, amely egyenként rátok vonatkozik. (éspedig, megélni a minél teljeseb önfelajánlásunkat, ráhagyatkozásunkat a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, hogy rendelkezzék velünk tetszése szerint, és a környezetünkben élőket, reánk bízottakat  segíteni az Istenhez való visszatérésükben. sk.).

Ti felajánlottátok magatokat égi Édesanyátok Szeplőtelen Szívének. Így részt vesztek tervembe, mely szerint le kell Győzni a Sátánt, a bűnnek és a világban elterjedt minden rossznak ősatyját! (tehát, amikor e „terv” bizonyos részleteiről szólunk, akkor nem „önjelölt” prókátorokként tesszük, ellenkezőleg, felelősségünk és méltatlanságunk teljes tudatában. sk.). Járjatok Velem és akkor ti magatok lesztek a világ szeplőtelen fénye, ez legyőzi a rossz és a bűn sötétségét. Azért hívtalak meg titeket mind, hogy lépjetek be Szívem belsejébe, hogy segítsem bennetek ezt az igazi átalakulást.

Itt vagytok abban a városban, ahol Jézus helytartója, első szeretett fiam, a pápa él, szenved és készül feláldozni önmagát. Azt kívántam, hogy mellette legyetek és segítsetek neki útjának immár végső és legfájdalmasabb szakaszán. Bennetek és általatok Én magam vagyok jelen a kereszt alatt, ahol a Szentatya éli haláltusája óráit! A Cönákulumon ezért irányított égi Édesanyátok Szeplőtelen Szíve benneteket imával és szeretettel az Ő tiszta személye felé! (tehetünk mi arról, hogy ez a belső ragaszkodás olyan erősen köt sokunkat XVI. Benedek emeritus pápánkhoz? És ezt ha félhivatalosan laikusokként felvállaljuk, eretnekség? Papjaink még ennyit se tehetnek. Meg kell várják a „förtelem” kibontakozását, Júdás árulását. Sajnos „Róma püspökének” fellépése, zavaros  megnyilatkozásai, gesztusai, tettei, most már egy év távlatából is a próféciák hiteleségének igazolása felé billenti a mérleg nyelvét. Az egyházi szabadkőművesség komolyan belelendült a rombolásba, gondjuk van a „szegényekre”, mint Júdásnak, Jn 12,1-8. sk.)

Mindig előttetek van Fiam, Jézus, aki különös szeretettel tekint reátok. Jézus az, aki jelen van a kenyér fehér színe alatt az Oltáriszentségben. A tiétek valóban Eucharisztikus Cenákulum volt: az Oltáriszentségben Jézusra irányult imátok, szeretetetek és életetek.

Arra vagytok hivatva, hogy mindinkább az Oltáriszentségben jelen levő Jézus apostolaivá és új vértanúivá váljatok! Ezért erősödnie kell engeszteléseteknek, imádásotoknak és jámborságotoknak. Jézus Eucharisztikus Szíve nagy dolgokat fog művelni mindannyiótokkal. Legyetek engedelmesek: ez az, ami Nekem leginkább tetszik, és nektek ez kerül a legtöbbe! Legyetek engedelmesek: ez az ami nem mindig sikerül, és égi Édesanyátok elszomorodik, amikor a sok jóakarat a valóságban kevés engedelmességet eredményez.

Olyan terv végrehajtására választottalak ki benneteket, amelyet ti csak később fogtok teljesen megérteni! Ahogy a Cönákulum az apostolok életében is megelőzte küldetésük beteljesedését egészen a vértanúságig, úgy lesz veletek is!

NYILVÁNOS KÜLDETÉSTEK IDEJE ELÉRKEZETT! Gyűjtsétek össze szeretett fiaimat, erősödjetek segítségemmel azon az úton, amelyet számotokra kijelöltem.

EZ TANÚSÁGTÉTELETEK ÓRÁJA! Menjetek MOST égi Édesanyátok Szeplőtelen Szívében a világ minden tájára, és töltsétek be a küldetést, amelyet Fiam, Jézus bízott mindegyikőtökre!”

(a föntiek tükrében is világosan felismerhető, nem mindenki tudja és képes helyesen  értelmezni a történéseket, eseményeket, egyszóval az idők jeleit, Fatima, La Salette üzenete nagyon időszerű.  sk.).

 

Jézus az Oltáriszentségben – Garabandal (Spanyolország), 1979. június 14. Úrnapja, az Úr Jézus szent Testének és szent Vérének ünnepe.

„Szeretett fiaim, járjatok továbbra is bizalommal azon az úton, amelyen égi Édesanyátok vezet benneteket. Tervem a megvalósulás útján van segítségetekkel, akik válaszoltatok anyai meghívásomra. Támogassátok gondoskodásomat, amely arra serkent, hogy átalakítsalak bensőleg, hogy mindnyájan Jézus Eucharisztikus Szívének tetsző papokká váljatok.

Szeplőtelen Szívem Diadala nem következhet be másképpen, csak Fiam, Jézus diadalával együtt, aki visszatér, hogy uralkodjék a szívekben, a lelkekben, az egyes emberek és a nemzetek életében: AZ EGÉSZ EMBERISÉGEN. (de csak akik elfogadják Megváltásának ajándékát, jutnak az új Paradicsomba, új Ég, új Föld, az elutasítók, önmagukat zárják ki és egyúttal a Sátán uralmát választják, a pokolba. sk.).

De miként Jézus az égben van, úgy van valóságosan jelen a földön az Oltáriszentségben: Testével, Vérével, Lelkével, Istenségével! Dicsőséges uralma főleg az Ő Oltáriszentségének uralmában fog felragyogni, mert az Oltáriszentség válik ismét az Egyház egész életének középpontjává. Jézus az Oltáriszentségben lesz minden imátok csúcspontja, amely az imádás, a hálaadás, a dicséret és az engesztelés imája lesz.

Jézus az Oltáriszentségben kerül minden liturgikus cselekedet középpontjába, amely a szentháromságot dicsőítő himnuszként bontakozik ki Krisztus örök papsága által az Oltáriszentség misztériumában megvalósulva. Jézus az Oltáriszentségben válik ismét egyházi gyűléseitek középpontjává, mivel az Egyház az Ő Temploma, az Ő Háza, melyet főleg azért épített, hogy isteni jelenléte közöttetek felragyoghasson.

Szeretett fiaim, sajnos manapság a tabernákulumot is elborította a sötétség: annyi üresség van körülötte, annyi közömbösség, annyi hanyagság. Minden nap növekszik a kétely, a tagadás és a szentségtörés. Jézus Eucharisztikus Szívét újra megsebzik övéi, az Ő házában, azon a helyen, ahová isteni lakhelyét állította fel köztetek. Legyetek ismét az Ő odaadó imádói, az Eucharisztikus Jézus buzgó szolgái, aki általatok ismét jelenvalóvá válik, ismét feláldozásra kerül és a lelkeknek ajándékozza magát.

Vigyetek mindenkit az Oltáriszentségben jelenleső Jézushoz, hogy imádják Őt, hogy a szentáldozásban magukhoz vegyék Őt, és hogy jobban szeressék Őt. Segítsetek mindenkinek, hogy méltó módon közelítsenek Jézushoz az Oltáriszentségben, ébresszétek fel a hívőkben a bűntudatot, figyelmeztessétek őket arra, hogy csak a kegyelem állapotában járulhatnak a szentáldozáshoz, neveljétek rá őket a rendszeres gyónásra, amelyre annak van szüksége a szentáldozás előtt, akinek halálos bűne van. (vigyázat! a vasárnapi szentmise mulasztása, komoly ok nélkül, már halálos bűn! a tudatlanság, nem mentség. sk.)

Szeretett fiaim, vessetek gátat a szentségtörések áradatának: még sohasem járultak annyian méltatlanul a szentáldozáshoz, mint éppen a mai időkben. (vajon nem-e a II. Vatikáni Zsinat félre értelmezett, alkalmazott változtatásainak gyümölcsei érettek be, egyházi szabadkőműves hátszéllel? sk.). Az Egyházat belsőleg sebzi meg a szentségtörő áldozások terjedése. Elérkezett az az idő, amikor Édesanyátok mondja: ELÉG VOLT! Én magam fogom kitölteni az Oltáriszentségben jelenlevő Fiam, Jézus körül az ürességet. Isteni jelenléte körül szeretetből építek védősáncot, Én magam építem általatok szeretett fiaim, akiket szeretet-őrségre állítalak a föld minden szentségháza köré!”

(a Garabandal-i üzenetekhez ki hogyan viszonyul, személyes ügye, de az a tény, hogy a Szűzanya Gobbi atyát oda vitte és éppen ilyen tartalmú üzenetet adott ott általa nekünk – MPM – tagjainak, nem véletlen! Akik azt gondolják, hogy az üzenetek nem függenek össze, nagyon tévednek! sk.)

 

Az Oltáriszentség Anyja – Rubbio (Vicenza), 1986. augusztus 8. Szóbeli üzenet a szent rózsafüzér elmondása után.

„Szeretett fiaim, mennyire megtelik Szívem örömmel, hogy itt látlak benneteket az imádás, a szeretet, az engesztelés és a hála papi zarándoklatán, melynek során ti az Oltáriszentségben jelenlévő Jézushoz, Fiamhoz és Istenemhez járultok. Hogy megvigasztaljátok a nagy ürességért, a sok hálátlanságért, a nagy közömbösségért, amely az Ő valóságos, szerető jelenlétét a Föld minden tabernákulumában körülveszi sok gyermekem, főleg sok szeretett fiam, a papok részéről.

Köszönöm azt az örömet, amelyet Jézus Szívének szereztek. Ő tetszéssel mosolyog rátok, mialatt túlárad gyöngédsége irántatok. Köszönöm azt az örömet, amellyel égi Édesanyátok Szeplőtelen Szívének mélységes fájdalmát enyhítitek. Én vagyok a Legszentebb Oltáriszentség Anyja. „Igenemmel” váltam Anyjává, mert a megtestesülés pillanatában megadtam az Atya Igéjének azt a lehetőséget, hogy szűzi méhembe ereszkedjék. És bár Én Istennek igazi Anyja vagyok – mivel Jézus Valóságos Isten – közreműködésem mindenekelőtt azáltal valósult meg, hogy az Igének megadtam emberi természetét. Ez adta meg a lehetőséget a Szentháromság második Személyének, az Atyával együtt örökkévaló Fiúnak, hogy az időben is emberré legyen, a ti igazi testvéretekké.

Emberi természetet öltve vált lehetségessé számára, hogy a megváltás művét véghezvigye! A megtestesülés Anyjaként vagyok a megváltás Anyja is. A megváltást, amely Jézus megtestesülése pillanatától kezdve kereszthaláláig ment végbe, Ő magára öltött emberségénél fogva tudta véghezvinni. Istenként nem volt lehetséges számára szenvedni, tűrni, meghalni, tökéletes váltságdíjul ajánlva magát az Atyának, és méltó, igaz elégtételt nyújtva igazságosságának.

Valóban mindenkiért szenvedett, megváltva bennünket a bűntől, és megnyitva számunkra a lehetőséget, hogy megkapjuk azt az isteni életet, amely mindenki számára elveszett amikor ősszüleink az első bűnt elkövették. Tekintsetek Jézusra, miként szeret, dolgozik, imádkozik, szenved! Miként áldozza fel magát attól kezdve, hogy szűzi méhembe ereszkedett, egészen addig, amíg felemelték a keresztre. Tekintsetek Jézusra, örök papi szolgálatában, hogy megértsétek, hogyan vagyok Jézusnak, elsősorban mint papnak, Anyja.

Emiatt vagyok a legszentebb Oltáriszentség Anyja is! Nem mintha az Én feladatom lenne életet adni Neki ehhez a titokzatos átváltozáshoz az oltáron. Ez egyedül számotokra van fenntartva, szeretett fiaim! Ez olyan feladat, amely igen hasonló az Én anyai feladatomhoz, mert a szentmise alatt az átváltoztatás szavai által ti is valóban életet adtok Fiamnak! Általam egy szegény dísztelen barlang fagyos jászla fogadta be Őt, általatok most a hideg oltárkő. De ti is éppúgy életet adtok Fiamnak, ahogyan Én. Ezért nem is lehettek ti mások, mint ugyanannak a szeretetteljes Anyának a fiai, aki Fiának, Jézusnak valóságos Anyja.

De Én az Oltáriszentség valóságos Anyja is vagyok, mert Jézus a ti papi szolgálatotok segítségével az átváltoztatás pillanatában valóságosan jelenvalóvá válik. A Szentlélek hatalmas erejét kérő emberi igenetek, amely a kenyér és a bor anyagát Krisztus Testévé és Vérévé változtatja át, teszi lehetővé Jézus számára ezt a köztetek lévő új és valóságos jelenlétet. És azért válik jelenvalóvá, hogy folytassa a megtestesülést, a megváltást. A szentmise misztériumában megújítsa a Kálvária áldozatát, amelyet Ő emberi természetéből adódóan tudott felajánlani az Atyának – magára öltött testével együtt, amelyet Én ajándékoztam Neki. Így válik Jézus istenségével és dicsőséges Testével együtt jelenvalóvá az Oltáriszentségben, azzal a testtel, amelyet égi Édesanyátok ajándékozott Neki. A Szűz Máriától született valóságos testtel.

Fiaim, az Ő teste dicsőséges Test, de nem másik test, tehát nem újabb születéséről van szó. Valóban ugyanaz a test, amelyet Én adtam Neki: Betlehemben született, meghalt a Kálvárián, sírba helyezték és onnan feltámadt! Új formát öltött magára, isteni formát, a dicsőségest. (ezt előképben mutatta meg a három kiválasztott apostolának a Tábor hegyén, a „színeváltozáskor”,  de meghagyta nekik, majd csak a feltámadása után beszéljenek arról amit láttak. Csak mint érdekességet jegyzem meg: a feltámadása utáni dicsőséges megjelenéseinek pontosítása nem szerepel az Evangéliumokban, csak a Damaszkusz-i út eseménye. De a lényeg, hogy apostolai, és tanítványai – több mint ötszáz testvér is! -  bizonyosságot kaptak a feltámadással kapcsolatosan, amikor nekik megjelent. Nekünk nincs más bizonyosságunk, mint a Szentírás és Egyházunk majdnem kétezer éves hiteles tanítása, a jelenéseket leszámítva, Urunk Tamáshoz intézett szavai: Jn 20,29-ben, ezek elégségesek. De nagyon mélyen véssük a szíveinkbe, elménkbe, egész lényünkbe, mert a küszöbön vannak a napok, amikor mindenféle hazug „tudományos” és ésszerű érvekkel, okoskodásokkal, is próbálnak meggyőzni mindannyiunkat, hogy Egyházunk évszázadok óta félrevezette a híveit. Az Új Egyház – Hamis Egyház -  most mindenkinek feltárja az „Igazságot”, beleértve még a „ földönkivüli”  civilizáció maszlagját is! Legyünk résen, és maradjunk hűségesek az évezredes kinyilatkoztatott Út, Igazság és Élethez! sk.)

A mennyben Jézus, dicsőséges Testével együtt marad Mária Fiának! Így az a test, amelyiknek ti az Ő istenségével együtt az Eucharisztikus átváltoztatás pillanatában életet adtok, mindenkor Mária Fia! Ezért vagyok az Oltáriszentség Anyja!  És anyaként mindig Fiam mellett vagyok. Mellette voltam ezen a Földön, mellette vagyok most a mennyben testben való mennybevételem kiváltsága miatt, mindenkor jelen vagyok ott, ahol Jézus jelen van a Föld minden tabernákulumában.

Ahogy az Ő dicsőséges Teste – az idő és a tér határain kívül lévén – lehetővé teszi számára, hogy itt legyen előttetek e kis hegyi templom tabernákulumában, úgy azt is lehetővé teszi számára ugyanakkor, hogy a Föld minden részén található tabernákulumokban is jelen legyen. Így égi Édesanyátok dicsőséges testében, amely lehetővé teszi számára, hogy itt és mindenütt jelen legyen, valóban ott van minden tabernákulum mellett, ahol Jézust őrzik. (ez a pontosítás fellebbenti a fátylat arról az ígéretről és lehetőségről, amelyet Isten készít az Őt szeretőknek, „szem nem látta, fül nem hallotta és emberi elme föl nem fogja”, az Univerzummal kapcsolatosan is. sk.) Szeplőtelen Szívem válik számára a szeretet, az imádás, a hála és az örökös engesztelés élő, érző, anyai tabernákulumává.

Én vagyok az Oltáriszentség örvendező Anyja! Szeretett fiaim, ti tudjátok, hogy ahol a Fiú van, ott van mindig az Atya és a Szentlélek is! Ahogy a mennyország dicsőségében Jézus az Atya jobbján ül bensőséges egységben a Szentlélekkel, ugyanúgy – amikor hívásotokra jelenvalóvá lesz az Oltáriszentségben, majd anyai Szívemmel körülvéve megőrzésre a tabernákulumba helyezik – a Fiú mellett – ott is – valóságosan jelen van az Atya, és ott is valóságosan jelen van Velünk együtt a Szentlélek! Mindig ott van az isteni legszentebb Háromság! Miként a mennyországban, úgy minden tabernákulum mellett is ott van égi Édesanyátok elragadtatott és örvendező jelenléte.

Itt van minden angyal a fény kilenc karában, hogy a Szentháromság mindenhatóságát énekeljék a harmónia és a dicsőség különféle változataiban. Így szinte áttekinthetővé teszik különböző fokozatokban a Szentháromság nagy, Isteni hatalmát. Az angyali karok körül itt vannak a szent és a boldog lelkek, akik a Szentháromságból áradó fényből, szeretetből, az állandó örömből és a végtelen dicsőségből kapják örökké tartó és egyre növekvő boldogságukat.

A mennyország magasságába felhatol a tisztítóhelyen szenvedő lelkek mély sóhaja, tisztító szenvedése és szüntelen imája. Oda törekszenek a lelkek egyre növekvő vággyal és szeretettel. Szeretetük egyre tökéletesedik, mialatt fokozatosan leróják gyarlóságukért és vétkükért járó tartozásukat, egészen addig a pillanatig, amikor a szeretetben tökéletesen megújulva társulhatnak a mennyei énekhez a legszentebb isteni Háromság körül, aki nem csak a mennyben van, hanem ott van minden tabernákulumban is, ahol Jézus jelen van, még a Föld távoli és félreeső részein is! Ezért vagyok Jézus Anyjaként az Oltáriszentség örvendetes Anyja.

Én vagyok az Oltáriszentség fájdalmas Anyja! A szeretet középpontjához, az eucharisztikus Jézus körül lüktető diadalmas és tisztuló Egyházhoz kellene csatlakoznia a küzdő Egyháznak is. Csatlakoznotok kellene nektek is, szeretett fiaim, szerzetesek és hívek, hogy a mennyországgal és a tisztítóhellyel együtt az imádás és a dicséret örök himnuszát zengjétek. Ehelyett ma Jézust nagy üresség, nagy hálátlanság viszi körül.

Ezeket az időket megjövendöltem Fatimában az angyal szavával, aki a gyermekek előtt megjelenve erre az imára tanította őket: „Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak és felajánlom Neked Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, aki a Föld valamennyi tabernákulumában jelen van, engesztelésül a sértésekért, a szentségtörésekért és a közömbösségért, amellyel körülveszik...” Ezt az imádságot a mai időkre tanítottam!

Jézust ma üresség veszi körül, amelyet főleg ti, papok okoztok, akik apostoli munkátokban gyakran fölöslegesen és sokat forgolódtok a kevésbé fontos és másodlagos dolgok körül. Elfelejtkeztek arról, hogy napotok középpontjának itt kellene lennie a tabernákulum előtt, mert itt Jézus van jelen, és nektek elsősorban Őt kellene őriznetek. (ezt az Arsi plébános felismerte, és gyakorolta, nem véletlenül a PAPOK évében Őt állította példának az Egyház. sk.).

Körülveszi Őt sok fiam közömbössége is, akik úgy élnek, mintha Ő nem is lenne, és amikor liturgikus  szolgálatra a templomba mennek, nem veszik figyelembe az Ő köztetek lévő valóságos Isteni jelenlétét. Az eucharisztikus Jézust gyakran félreeső sarokba helyezitek, pedig a templom középpontjába kellene lennie, mert az Egyház az Ő temploma, s elsősorban az Ő számára építették és csak aztán a ti számotokra. Anyai Szívemet mélységesen megszomorítja az a mód, ahogy a tabernákulumban jelenlévő Jézussal bánnak sok templomban, ahol Őt félreteszik egy sarokba, mintha valamilyen használati tárgy lenne egyházi összejöveteleitek számára.

De főleg a szentségtörések képeznek Szívem körül fájdalmas töviskoszorút. Hány méltatlan áldozást és hány szentségtörést követnek el az emberek a mai időkben! Azt lehetne mondani, hogy már nincs olyan szentmise, ahol nem történik szentségtörő áldozás. Ha az Én szememmel látnátok, mekkora ez a seb, amely az egész Egyházat megfertőzte és megbénítja, lefékezi, tisztátalanná és nagyon beteggé teszi! Ha az Én szememmel látnátok, Velem együtt ti is sok könnyet ontanátok!

Legyetek ti szeretett és Szívemnek szentelt fiaim erős felszólítás az egész küzdő Egyház számára, hogy térjen vissza az Oltáriszentségben jelenlévő Jézushoz! Mert egyedül csak itt van az élő víz forrása, ez tisztítja meg szárazságát és újítja meg pusztaságát; egyedül itt van az ÉLET TITKA, amely meghozza számára a kegyelem és a fény új pünkösdjét; csak itt van megújult szentségének titka: AZ OLTÁRISZENTSÉGBEN LÉVŐ JÉZUSBAN!

Egyedül csak az Eucharisztiában lévő Jézus adja meg az egész Egyház számára a teljes megújulás erejét! Nem lelkipásztori terveitek és megbeszéléseitek, nem az emberi eszközök, amelyekben pedig annyira bíztok és amelyeket biztosnak véltek. Ez az erő fogja hozzásegíteni Egyházamat, hogy égi Édesanyátok példájára szegény, evangéliumi és tiszta legyen, ez mentesíti minden támaszától, amelyben bízik, hogy így szentté, széppé, szeplő és ránc nélkülivé váljék! (Allelujah! Amikor kész a Menyasszony, érkezik a Vőlegény! Kedves Testvéreim! Végre lássunk hozzá: Váltsuk tetté, életté, a Szűzanyának hozzánk intézett felhívását! Sőt hívjunk minden nyomorúságban sínylődő testvért is, az élő víz forrásához, az Oltáriszentségen jelenlévő Úr Jézushoz! Ő régóta vár ránk, türelemmel és nagy-nagy szeretettel! Engedjük, hogy a mi személyes életünk szárazságát, pusztaságát, kilátástalanságát alakítsa át, hogy megtapasztaljuk,  az újjá született emberi életet, amelyre  utalt a Nikodémussal való beszélgetésében. Ez a mi legerősebb bizonyságunk, hogy Jézus Krisztus Tegnap, Ma és Mindörökké ugyanaz! sk.).

Azt kívánom, hogy hozzák nyilvánosságra ezt az üzenetet, és csatolják azokhoz, amelyeket könyvem tartalmaz. Azt kívánom, terjesszék el az egész világon, mert a világ minden részéből hívlak benneteket, hogy legyetek ti a szeretet, az imádás, a hálaadás és az engesztelés koszorúja, annak Szívén, aki valóságos Anya – örvendetes Anya, de igen fájdalmas Anya is – a legszentebb Oltáriszentségnek.

Megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” +!

   (Az Elmélkedés gerincét az Oltáriszentséggel kapcsolatos üzenetek képezik, nem véletlenül. Szilárd alapul szolgálnak a közeljövő eseményeinek, irányvonalának megítéléséhez, és a következtetések levonásához, „vizsgáljatok meg mindent”, még akkor is ha „nagy és híres gondolkodók, tudósok, politikusok” nyilatkoznak. Valóban repedezik Anyaszentegyházunk, az alapoktól? Legyünk éberek, virrasszunk és imádkozzunk – készüljünk -  hogy amikor a „tolvaj” –Antikrisztus - érkezik, ne érjen felkészületlenül, meglepetésként, az a nap! sk.)

Testvéri szeretettel Imre. Áve Mária!