Fájdalmas Rózsafüzér

 

 

1. Tized: Aki érettünk vérrel verítékezett

 

" Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost és elkezdett remegni és gyötrődni.

Azt mondta nekik: Halálosan szomorú a lelkem, maradjatok itt és virrasszatok...

Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen." (Márk 14, 33 - 38)

 

 

 

 

 

 

"Egy kissé előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges távozzék el tőle ez az óra. Ezt mondta: "Abba Atyám! Minden lehetséges neked, vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te." (Márk. 14, 35 - 37)

 

 

 

 

 

 

 

"Értük könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tied és ami a tied, az enyém, és én megdicsőültem bennük. Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek.

Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket a nevedben, akiket nekem adtál....

Közöltem velük igédet és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból." (Jn. 17, 9 - 14)

 

 

 

                         

"Ekkor mejgelent neki egy angyal az égből és megerősítette. Aztán a hallálal tusakodva még buzgóbban imádkozott (Lk. 22, 43)"

 

 

 

 

 

 

 

" A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. Majd felkelt az imádságból és odament tanítványaihoz de a szomorúságtól alva találta őket. Azt mondta nekik: Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!" (Lk. 22, 44 - 46)

 

 

 

 

 

 

 

 

                                               2. Tized: Akit érettünk megostoroztak

 

 

 

"Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék Keresztre." (Márk 15, 15)

 

 

 

 

 

 

 

"Megkínozták és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját." (Iz. 53, 7)

 

 

 

 

 

 

 

Simeon szavai Máriához, melyek beteljesedtek: "Íme sokak számára és romlására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak, és a te lelkedet tőr járja át, hogy nyilvásosságra jussanak sok szív gondolatai." (Lk. 2, 34 - 35)

 

 

 

 

 

 

 

"Sanyargatás és ítélet után vitték el, és sorsával ki törődik?" (Iz. 53, 8)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    3. Tized: Jézus tövissel való megkoronázása

 

 

"Jézus Szavai: Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik..." (Márk 10, 33 - 34)

 

 

 

 

 

 

 

"A katonák pedig koronát fontak tövisből, a fejére tették és bíborszínű köpenyt adtak rá. Aztán eléje járultak és azt mondogatták: Üdvözlégy zsidók királya! És arculverték őt."  (Ján. 19, 2 - 3)

 

 

 

 

 

 

 

"Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot....Majd náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte." (Márk 15, 16 - 19)

 

 

 

 

 

 

 

"Pilátus látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok! Az egész nép azt felelte: Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!" (Máté 27, 24 - 25)

 

 

 

 

 

 

 

4. Tized: A Kereszt hordozása

 

 

"Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont Cirenéből valót, aki a mezőről jött és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után." (Lk. 23, 26)

 

"Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék." (Lk. 23, 32)

 

 

 

 

 

 

" Nagy népsokaság követte őt, közöttük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk és így szólt: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok! Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szopattak!

Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: Szakadjatok ránk! És a halmoknak: Takarjatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?" (Lk. 25, 27 - 31)

 

 

 

 

Jézus elbúcsúzik édesanyjától. Tekintetük egybefonódik, fájdalmuk mérhetetlen. Mindketten tudják, hogy az Írás szavainak be kell teljesednie. "Mert mondom nektek, be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: A gonosztevők közé számították, pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közben járt." (Iz. 53, 12)

 

 

 

 

 

 

 

Ruháira sorsot vetettek, hogy beteljesedjék az Írás: "Elosztották maguk között ruháimat és köntösömre sorsot vetettek." (Zsolt. 22, 19)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                              5. Tized: Jézus keresztre feszítése

 

"A harmadik óra volt amikor keresztrefeszítették. Fel volt írva az ítélet oka: A zsidók királya...

Az arra járók a fejüket csóválva káromolták őt, és ezt mondták: Te aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről! Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt ezt mondogatták egymásnak: Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni!" (Márk 15, 29 - 31)

 

 

 

 

 

" Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! (Zsolt 22, 9) Hiszen azt mondta: Az Isten Fia vagyok!" (Márk 27, 43)

 

 

 

 

 

 

 

Vele együtt két gonosztevőt is megfeszítettek. Az egyiket jobbról, a másikat balról. A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: "Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is! De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett. Aztán így szólt: Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba. Ő azt felelte neki: Bizony, mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban!" (Lk. 23, 39 - 43)

 

 

 

 

 

"Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária - Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott alló tanítványt, akit nagyon szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután azt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád! És attól az órától magához vette őt a tanítvány." (János 19, 25 - 27)

 

 

 

 

 

 

 

"Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom! Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért egy ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották.Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: Beteljesedett! És fejét lehajtva kilehelte lelkét." (János 19, 28 - 30)